Sid Meier’s Civilization sorozat fejlődése

A Sid Meier Civilization egy számítógépes játék, amelyet Sid Meier hozott létre a MicroProse -nak 1991-ben. A játék célja egy nagy birodalom fejlesztése az alapoktól, vagy más szavakkal: “… egy olyan birodalom felépítése, amely az idő próbáját kiállná” .  A játék Kr.e. 4000-ben kezdődik, és a játékosok megpróbálják kibővíteni és fejleszteni a  birodalmaikat a kezdetektől a modern korunkig. Egyszerűen csak Civilization vagy rövidítve Civ vagy Civ I . Általában elismerik, hogy úttörő szerepet tölt be a körökre osztott stratégiai játékok műfajában.

1996-ban a Computer Gaming World  All-Time Listáján első helyet ért el!

Nagyjából tíz megnyert, néhány elvesztett, és jó pár félbehagyott végigjátszás után bátran állítom, hogy a Civilization 5 nem lett rosszabb, mint az eddigi epizódok, és annak ellenére jobbnak sem mondanám, hogy sok olyan újítás van, amire eddig is nagy szükség lett volna, vagy egyértelműen jobb, mint a régi rendszer, amit helyettesít. Az biztos, hogy az ésszerűsítés miatt az eddigieknél jóval nagyobb közönsége lehet a játéknak, és közben a régi rajongóktól sem kell búcsút venni (ha más nem is, majd a beépített modkereső maradásra bírja őket). Valahogy azonban nem tudnék nyugodt szívvel igazán magas pontszámot adni, mert ha a sok változtatás nekem nem is fáj, azért hiányolom az olyan apróságokat, mint például a megújított technológiai fa (főleg a modern időszakban kínos picit a Future Tech semmitmondása). A legnagyobb probléma mégis talán a gépigény: nagy térképpel és sok ellenféllel hosszú távon még a szerkesztőségi erőgép is alaposan megszenvedett, az otthoni masina pedig a 7900 GTO-val már kevésnek is bizonyult. Persze ettől függetlenül az ötödik rész is ugyanazt adja, mint az eddig látottak: pillanatok alatt elsuhanó nappalokat és éjszakákat, kihívást és a jól végzett munka örömét. Amivel meg most még baj van, azt úgyis pár hónap alatt kijavítják a hivatalos DLC-k meg az amatőr modkészítők.  Forrás: pcguru.hu

Szívem szerint minden egyes értékelési kategóriában kizárólag maximumot adnék a játéknak, hiszen anno csak és kizárólag azért vettem 65000 forintért 386-os számítógépet, hogy ennek a játéknak az első részével játszhassak – Amiga-m túl lassú volt hozzá. Ennek fényében objektívnak lenni legalább olyan nehéz, mint egy leánykollégiumban tartott legénybúcsún cölibátust fogadni és megtartani. Amikor megtudtam, hogy a Firaxis Sid Meier vezénylete alatt készül a játék harmadik részének kiadására, minden nap legalább egyszer ellátogattam az oldalra, hogy lássam, hogyan is állnak a fejlesztéssel. Persze ettől még nem mániákus valaki… (: fenyegető leveleim a játék mihamarabbi elkészítésének sürgetésére pedig válaszra sem méltatták 🙂

Amikor megjelent, nem csak Magyarországon, hanem az USA-n kívül mindenhol ezrek várták azt a postai küldeményt, mely számukra az egyetlen országból – ahol a játék kezdetben kapható volt – a játékot tartalmazta. Ettől még az akkoriban dúló lépfene fertőzéses esetek sem riasztották el őket. Törvénytisztelő állampolgárok vetemedtek arra, hogy a szoftver illegális verzióját addig is gépükön futtathassák. Ezek mind-mind olyan megnyilvánulások voltak, melyek előre jelezték, hogy nem mindennapi játékról van szó. Szubjektivitásra nem is törekszem, csupán megpróbálom józanul megítélni, hogy a rajongókon kívül mi az, amivel egy játékkal először találkozó szembesülhet.

Grafika: Mivel a játék izometrikusan rajzolt egynézőpontú síknézetben látható, ezért effekteket, egyedi grafikai megoldásokat hiába is keresünk. A grafika funkcionális és szép. Tökéletesen támogatja a játék hangulatát és sehol egyetlen eltúlzott ecsetvonást nem fedezhetünk fel. Egy csillag viszont mindenképpen levonandó a túlzottan rövid animációk miatt. Az előző részben megszokott nagyszerűen animált világcsodák is csökevényesek ebben a részben.

Kezelőfelület:  Rendkívül jól és egyszerűen kezelhető a játék. A tanító mód intuitív és a játék alapjait könnyen elsajátíthatjuk. Minden egyes gomb a helyén van, mégsem foglal sok helyet a játék fő területéről, a térképről. Minden egyes gomb elérhető billentyűkombinációval, így kezeléséhez még egérre sincs szükségünk.

Játékmenet:  A teljes játékidő maximális pályaméreten akár a száz órát is elérheti. Minden egyes újrajátszás a játék más és más aspektusait tárja fel. Az egyes játékok között minden esetben óriási a különbség. A rendkívüli addiktivitás szerencsére ennek a résznek is jellemzője. Sulci becenevű egykori évfolyamtársam az első résszel addig játszott, míg az álmosság miatt le fordult a székéről – ezután a földön aludt tovább mint egy darab fa. Aki a játékkal leül játszani, ezért mindenképpen a túléléshez nékülözhetetlen kellékeket (szendvics, kóla, kávé) rakja oda a billentyűzet mellé.

Hangeffektek: A hangeffektek szépek és jól kidolgozottak. Az egyetlen negatívum az, hogy néha egy-egy hangeffekt beállítástól és cselekedetünktől függetlenül iszonyú hangosan megszólal. Tipikus példa erre a rendszeresen felcsattanó, crescendóba ívelő hiszérikus madárcsicsergés.

Zene: A zene hosszú órákon keresztül hallgatható, de mivel a játékmenet extrém módon elhúzódhat, ezért pár nap után a háttérben már a Winamp szól. A játék csupán azért nem kapja meg a maximális pontszámot a zenéért, mivel a zenére szinte biztosan nem fogunk emlékezni pár év után. (Az Age of Empires fülbemászó dallamaira még most is szívesen emlékezek.)

Multiplayer: Nincs, ezért nem értékelhető. Mivel a játék körökre osztott stratégia, ezért egy adott körben akár félórát is azzal foglalkozunk, hogyan is tovább. Ez nem kedvez különösebben a többjátékos üzemmódnak. A körök száma az emailben való játék lehetőségét is erősen kétségessé teszi.

Intelligencia és nehézség:  A játék mesterséges intelligenciája (MI) annyira gonosz és emberi, hogy sokszor megdöbbenünk merész és elegáns manőverein. Soren Johnson, az MI programozója a rajongóknak nyilatkozva kifejtette, hogy a számítógép gyakorlatilag az összes rendelkezésre álló kombinációt megvizsgálja, és csak ezután lép. Egy nagyobb térképen bizony egy adott körben a számítógép akár egy-két percig is gondolkodik, mielőtt újra ránk kerülne a sor. Amit biztosan garantálhatok – a játék semmilyen fokozaton nem egy vasárnap délutáni sziesztához illő “könnyű falat”

Összegzés:  Mivel az összes olyan kategóriában, mely a játék kategóriáját tekintve fontos – kiválóan teljesített, a végeredmény sem lehet kétséges. A Civilization 3-al a Firaxis valóban a napjainkban létező legjobb és legösszetettebb stratégiai játékot alkotta meg. Forrás.sg.hu

Lehet, hogy sablonos lesz, amit mondok, de a legnagyobb gondom a Civ 4-gyel az volt, hogy túl jó lett, egyszerűen túl sok időmet rabolja el. Itt vár az asztalomon felbontatlanul szegény Age of Empires 3, a FEAR-ben már csak két pálya van hátra, a World of Warcraftban szégyenszemre lemaradtam Hancu mögött, és akkor még nem is beszéltem a legalább tucatnyi “végigkelljátszani”-kategóriás konzoljátékról – de nem, engem csak az érdekel, hogy sikerüljön leigáznom a malik birodalmát, és ne haragítsam magamra a japánokat…

Mióta megkaptam a tesztverziót (hála a magasságosnak pont a Quake 4 végigjátszása után!), szinte kizárólag ezzel töltöm a napjaimat. Még szerencse, hogy a szerkesztőségben a többiek nem elég kifinomultak, hogy kellőképp értékeljék a Civ nagyszerűségét, így aztán megúsztam a multiplayer meccseket, melyek vélhetően egy fekete lyuk ellentmondást nem tűrésével szippantották volna be az életemet… No de lényeg a lényeg: a Civ 4 hihetetlenül jó játék lett, mindenki vegye meg, húzódjon be szobájába, és foglalja el a világot! Ha pedig valaki panaszkodna, csak mondjátok neki bátran: már csak egy kör…  Forrás: pcguru.hu

Nagyjából tíz megnyert, néhány elvesztett, és jó pár félbehagyott végigjátszás után bátran állítom, hogy a Civilization 5 nem lett rosszabb, mint az eddigi epizódok, és annak ellenére jobbnak sem mondanám, hogy sok olyan újítás van, amire eddig is nagy szükség lett volna, vagy egyértelműen jobb, mint a régi rendszer, amit helyettesít. Az biztos, hogy az ésszerűsítés miatt az eddigieknél jóval nagyobb közönsége lehet a játéknak, és közben a régi rajongóktól sem kell búcsút venni (ha más nem is, majd a beépített modkereső maradásra bírja őket). Valahogy azonban nem tudnék nyugodt szívvel igazán magas pontszámot adni, mert ha a sok változtatás nekem nem is fáj, azért hiányolom az olyan apróságokat, mint például a megújított technológiai fa (főleg a modern időszakban kínos picit a Future Tech semmitmondása). A legnagyobb probléma mégis talán a gépigény: nagy térképpel és sok ellenféllel hosszú távon még a szerkesztőségi erőgép is alaposan megszenvedett, az otthoni masina pedig a 7900 GTO-val már kevésnek is bizonyult. Persze ettől függetlenül az ötödik rész is ugyanazt adja, mint az eddig látottak: pillanatok alatt elsuhanó nappalokat és éjszakákat, kihívást és a jól végzett munka örömét. Amivel meg most még baj van, azt úgyis pár hónap alatt kijavítják a hivatalos DLC-k meg az amatőr modkészítők. Forrás: pc guru.hu